A reggel természetesen fürdéssel kezdődött. Fehér homok, napsütés, kellemesen langymeleg víz néhány nejlonzacskóval és Angkor. Rövid délelőttünket a Főnök búcsúztatásával egészítettük ki. Majd miután a Főnök elment vissza busszal a fővárosba, mi egy taxival Kampot városába mentünk, végre magunk. Útközben elkapott egy hirtelen meleg zivatar a Bokor hegység lábánál, pont mikor az iskolások hazafelé tartottak bringáikkal.
A Bokor-hegység
Kampot egy kb. 30 000 fős városka, francia gyarmatosítók által megépített folyóparti belvárossal. Itt egy kellemes fabungalóban volt szálláshelyünk, susnyással körbevéve. Vacsorát és egy kellemes koraesti sétát keresve véletlenül eltévedtünk. A város legmélyebb bugyraiba is eljutottunk, azonban a centrumot nem találtuk. Pontosabban azt hittük ennyi maga a város. A nagyon kívánatosan kinéző vacsorálól is kiderült, hogy csupa csontos, szálkés csirkehúst tartalmaz. Csalódtunk. Hosszas kószálás után találtuk meg szállásunkat, ahol az éjszaka félelmetes meglepetésekkel szolgált. Mindenféle hangok: rikoltásosok, vakkantások, neszezések még a bungalónkban is.
Kampot gyarmati emlékei a belvárosban
Tomás kiegészítése a bejegyzéshez:
Az éjjel jól telt, a hangok nem hagytak megfélemlíteni: a női test odaadó ölelésében megszűnik a külvilág! Reggel a szállásunkon béreltünk egy robogót. Ezzel volt némi gond, mivel én nem vezettem soha váltós motort még. Ez pedig egy 125 köbcentis masina volt, négy sebességgel. Ráültem, egyesbe tettem, meghúztam a gázt. Na, ekkor kiugrott alólam a motor, szerencsére jól fogtam, így nem repült be a rendes reggeli hegesztésüket kezdő tuk-tuk pilóták csapatába. Azért jól betojtak, a tulaj meg nem akarta bérbeadni a mocit egy magamfajta balfácánnak. Egy demonstratíven balesetmentes próbakör után azonban végül mégis nyélbeütésre került az üzlet, ami számomra ottlétünk legszebb napját alapozta meg.
Az út mentén ilyen üdítős üvegekben árulják az üzemanyagot
A francia örökség jegyében a főtéren egy csodás pékséget találtunk, ahol nem akármilyen, egyszerre édes és sós péksüteményeket készítettek. Mindkét reggel ott étkeztünk, például borsókrémes buktát, kókuszos lótuszvirágot...
Túrós sárkány. Alap.
A motort egyébként azért béreltük, hogy a városkából kihajtva a rizsföldek között megnézzünk egy 7. századi, sziklabarlanban található buddha-szentélyt. Elmondhatatlan volt a szabadság érzése, földutakon robogtunk integető emberek és gyönyörű tájak közt. Betértünk pihenni egy kolostor udvarára, ahol a pálmafa alól néztük a gyülekező szerzeteseket: nem mertek közelebb jönni; később egy útmenti aprócska büfénél vészeltük át a legmelegebb időszakot. A barlanghoz pedig egy tizenkét éves körüli kisfiú vitt el minket némi díjazás ellenében, hiszen azt magunktól sosem találtuk volna meg. Ott rögtön termett további 4-5 még kisebb "segítőnk", akik angol tudásukat bevetve próbáltak egy-egy szeletet szerezni maguknak is az idegenvezetésért járó tortából.
Rízsföldek a száraz évszakban
Vidéki életkép
Délután egy masszázzsal kényeztettük poros tagjainkat; itt az elején volt némi para, hogy nem bordély-e. Nem az volt. Legalábbis mi nem vettünk igénybe efféle örömöket. Találtunk még postahivatalt is, ahol végre feladhattuk a képeslapokat; körbemotoroztuk a várost naplementében; sri lankai étket vacsoráztunk. Fantasztikus nap volt!
Naplemente a Kampot folyón
