HTML

belsotenger

Belső tengerünk: Zsófi és Tomás kalandozásai a Világban, utazások itt-ott, túrák kisebb és nagyobb hegyeken... Ez az életünk. tomiart@gmail.com

Kambodzsa 6. - Koh Tonsay (Rabbit Island)

2009.02.09. 08:00 Tomásfa

Két éjszakát töltöttünk a paradicsomi szigeten, egyszerűen leírhatatlanul idilli volt az egész. Hogyan lehetne másképp nevezni azt, amikor a parttól 15 méterre egy tényleg minimál fakunyhóban aludhat az ember, amiben csak egy matrac, moszkítóháló és tiszta lepedő található? A kunyhó körül szabadon rohangálnak a csirkék, legelésznek a szarvasmarhák, alig van néhány túrista. Volt 4-5 egyszerű kis kifőzde, ahol a három főétkezést le tudtuk bonyolítani. Áram sötétedéstől este 10-ig volt, egy hangos dízelgenerátor szolgáltatta. De sosem maradtunk fenn addig, hogy halljuk amikor kikapcsol. Nap közben a pálmafák árnyékában olvasgattunk és söröztünk. Itt az Angkor mellett kipróbáltuk a rivális Anchor sört is, borzasztó parfüm íze volt.

Fantasztikus, hogy mentes volt a hely a túrizmus átkaitól, mégis megvolt az embernek mindene. Itt tényleg kipihenhette magát az ember. Volt például egy ötven körüli francia nő, aki egyedül volt a szigeten és egyértelmű volt, hogy feltölti, életet ad neki a magány, az, hogy itt tényleg távol van. Nem volt ebben semmi mesterkéltség: pont azt adja a hely, aminek kinéz. Se többet, se kevesebbet.

A legtöbb ember csak nap közben jött ide hajóval, aztán este visszament a kontinensre. Láthatóan nem értették, mit lehet itt csinálni. Aztán volt még egy amerikai csapat, fősulisok lehettek ázsia-körúton. Délután érkeztek, aztán mintha valami videoklip által támasztott követelménynek próbálnának megfelelni: kuttyafuttában strandröpiztek, majd frizbiztek, majd amerikai fociztak a vízben. Mindezt persze oltári nagy kiáltások és örömöködések között. Ahelyett, hogy élvezték volna a paradicsomot. Másnap lesve várták a csónakot, ami továbbviszi őket rohanó útjukon.

Mangróve erdő

Körbejártuk a szigetet 2-3 óra alatt egyik délelőtt, néhány percig az őserdőben vitt az út. Nem tudja az európai ember elképzelni, mennyire áthatolhatatlan, amig szembe nem találja magát vele. Láttuk az elszórt halász kunyhókat is: szász méteres körben állt a szemét körülöttük. A helyi embereknek teljesen más fogalmuk van a hulladékról; úgy tűnik, nem zavarja őket.

Szemetes part a halászkunyhó közelében...
 
Csodálatosakat ettünk és ittunk. Reggelire sült rizst tojással és lágy chili szósszal, ebédre általában gyümölcsöket (sóval és csípős chilivel), vacsorára pedig a helyi specialitást, az amok-ot. Az amok egy kókusztejes, citromfüves étel, készülhet csirkéből, halból és rákból is. Mi csak rákkal és hallal ettük, természetesen. Mielőtt elmentünk volna a szigetről, ki akartuk próbálmi a tarisznyarákot (ez a crab) is, a híres környékbeli specialitást. Szerencsére a büfés lebeszélt a két adagról, ugyanis alig van benne hús és az íze sem frankó annyira. Eggyel azért megküzdöttünk.
 
Ez a fajta rák nem olyan finom...

 

Szólj hozzá!

Címkék: kambodzsa koh tonsay

A bejegyzés trackback címe:

https://maradentro.blog.hu/api/trackback/id/tr35998347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása