Havas és kellemes első élményeinket követően fogtuk magunkat és magashegyi csúcsok meghódítása helyett Bosznia fővárosát, Szarajevót hódítottuk meg. Cirka másfél órás autókázás után, melyből fél óra csak a hegyi szerpentines út volt, értük el azt a medencét, melyben a főváros terül el. Bizony, magas, havas hegycsúcsokkal körülvett városba futottunk be. Nem mellékes, hogy útközben lekerültek rólunk a pulóverek. Kellemes tavaszi, napsütéses klíma fogadott. Egyből a szívünkbe zártuk. Kertvárosi, ipari és panelrészeken keresztül utunk a belvárosba vezetett. Háborús nyomok mindenhol felbukkantak, de a szorgos újjáépítéseknek köszönhetően egy fejlődő város képe tárult elénk. A belvárost elnézve kissé hitetlenkedtünk azon a jóléten, ami az emberek öltözködéséből sugárzott.
Híd a Miljacka folyón: itt ölték meg Franz Ferdinandot és kedves nejét, Zsófiát
Szállásunk egy a belváros kertvárosi részén található apartmanban volt, ami egyben autószerelő műhelyként is működött. A szállásadók nagyon segítőkészek voltak, angolul is megértettük egymást. Nem sokáig időztünk szállásunkon, rövid városnézésre indultunk. Egy igazi multikulti város képe fogadott, amit leginkább mindennek vallási hovatartozása határoz meg. Muszlim-ortodox-katolikus hármasság jellemző. A szomjas vándor jó tulajdonságához híven egy, a Miljacka folyó partján lévő italozó helyre ültünk be, hogy a simogató napsugarakat kiévezzük. Ott ismerkedtünk meg egy fontos helyi szokással, hogy egy üveg sör az 3 dl-es kiszerelést jelent alapesetben. A "féllittyóst" külön kell kérni. A folyópartról annyit, hogy az árvízek megelőzése céljából kőből kirakott medre van, ezért kissé úgy tűnik, mintha egy csatorna volna. Sok kis híd - köztük gyalogos is - vezet át rajta. Szállásunk közvetlenül a Szarajevói Sörgyár közelében helyezkedett el, ami nagy örömmel töltött el minket őszinte Sarajevsko ( a helyi sör) rajongásunkból kifolyólag. Hamar hazatértünk pihenni, mert elég hosszú és tartalmas volt a nap és később már csak egy gyors vacsora céljából dugtuk ki az orrunkat.
Szarajevó bosnyák többségű város, gyönyörű mecsetek tarkítják a települést
A pincérek mindig a hölgynek adják a zöld színű üveget
Másnap reggel ki nem hagytuk volna a vásárt. Szállásadónktól érdeklődve megtudtuk, hogy több is létezik a városban. Közösen belőttük azt, amire mi is gondolunk és egy órán belül már ott is voltunk kissé kifelé a városból. Reggelire elfogyasztottunk a bejárathoz közel egy autentikus plješkavicát. Finom Sarajevskoval le is öblítettük, majd belevetettük magunkat a vásári forgatagba. Rengeteg kárpitot, és számunkra érdektelen háztartási dolgokat láttunk először. Hátrébb azonban régiségek is felbukkantak a földre lepakolva, azonban ezek elég szegényesek voltak.
Autentikus vasárnapi reggeli a szarajevói vásárban
Igazi szárított gyógynövényekből álló gyógyteákkal hagytuk el a piacot és egy újabb városrész, Ilidža felé vettük az irányt, ahol egy híres, nagy park volt található. Ez már tényleg a város széle volt, a park végében már kezdődött egy szomszédos hegy. A parkot a húszas években létesítették amolyan burzsoázia kirándulóhelyének. A bejáratban van egy-két kávézó és várakozik sok lovaskocsi, sétakocsizás céljából. A parkba egy iszonyat hosszú, platánokkal övezet út vezetett. Sokan jöttek ki sétálni, biciklizni, sétakocsizni rajtunk kívül is. Ez az út olyan hosszú volt, hogy kb egy órás séta árán értük be a parkba. Eddigre már leesett a sok lovaskocsinak a jelenléte. Maga a park teljesen temészetes, kevésbé megtervezett és a sok odafutó hegyi patakok által szinte szigetekre szabdalt.
Boldog békeidőkbeli platánsor Ilidžában
Parkos kitérőnket követően visszatértünk a városba és délután még a hegyoldali városrészben tettünk hosszabb sétát. A legyalogolt kilómétereknek köszönhetően hamar elfáradtunk és ismét korán nyugovóra tértünk. Persze szigorúan 1-2 Sarajevsko elfogyasztását követően. Másnap autóval tettünk egy kört a Bjelašnica felé. Megnéztük a sípályákat és egy-két elhagyott, lepusztult hotelt. Az autóút hibátlan volt, de lelkesedésünket rombolta a sok aknajelzés az utak mentén. Ezen kis kitérőt követően indultunk vissza Magyarországra sok-sok pozitív élménnyel.
Látkép az Igmanról: a Bjelašnica
