HTML

belsotenger

Belső tengerünk: Zsófi és Tomás kalandozásai a Világban, utazások itt-ott, túrák kisebb és nagyobb hegyeken... Ez az életünk. tomiart@gmail.com

Lesotho: Bloemfontein

2011.06.21. 19:48 Tomásfa

Hol van áram, hol nincs. Múlt héten egy napig nem volt egész Lesothóban, mert valami gond volt egy dél-afrikai transzformátorállomáson... A laptopok akkuja csak 1,5 órát bír, így azt most elsősorban a részletes projektterv (pretóriai követség, mikro-projekt finanszírozás) elkészítésére fordítottam. A héten el kell vele készülnöm, különben sosem lesz belőle semmi. András skiccei alapján kezd összeállni a kép, mit hogyan kéne. Újra van áram, úgyhogy küldöm soron következő beszámolóm!

Hétvégén megjártuk Dél-Afrikát, nevezetesen Free State Bloemfontein nevű fővárosát, ami egyben az ország egyik fővárosa is a három (Pretoria, Capetown) közül. Free State-et a rendszerváltásig Orange Free State-nek hívták. Búr fellegvár az állam, nagy kiterjedésű, gazdag farmokkal. A város kicsit olyan, mintha amerikában volna, legalábbis engem megint minden arra emlékeztetett. Persze nem olyan makulátlan, de a léptékek, az úthálózat típusa (széles, világos felfestések) ugyanaz. Az utak egyébként ragyogóak, Lesothóból végig leállósávos, így gyakorlatilag olyan, mint egy autópálya, csak nincs elválasztó korlát. Szállásunk egy volt szivattyúházban (angol-búr háború alatt szolgált az épület) kialakított dormitory volt, melyet egy francia srác üzemeltetett. Igazi patkány volt a srác, 30 eurót kért el fejenként úgy, hogy nem volt fűtés sem és undorító ágyakon aludtunk. Persze meg is fáztunk. Végig azt hazudta, hogy a VB miatt tele lesz a hely, azért a magas árak, ám estére kiderült: a kertben kempingező két társaságon kívül tök üres az egész. Mindegy. Este kocsmáztunk. A kocsma baromi jó volt, bár kizárólag fehérek voltak benne (Free State!), többnyire mattrészeg, 2 méter körüli, lófejű, 120 kilós csókák és nem feltétlenül gyönyörű nőik. Az afrikaans amúgy sem egy muzikális nyelv, részegen énekelve azonban különösen kellemetlen. Utána benéztünk egy diszkóba, ahol a helyi fiatalok (95% fehér) álldogáltak a zenére. Szegény egy-két fekete nem mert táncolni, pedig ők alapból még a porszívó hangjára is jól nyomják a boogie-t. Mi kicsit azért mozogtunk (én csak próbáltam, bár már nem voltam szomjas). Valamint ismerkedni próbáltunk néhány helyi emberrel. Eléggé el vannak szigetelve, nagyon furcsa hangulatú az egész. Aztán mikor hazaindultunk éjjel, akkor eltévedtünk (persze a lelkünkre kötötte a francia f@sz, hogy csak az általa ajánlott taxival menjünk haza), úgyhogy végül két fekete tinédzser lerohadt autóját állítottuk meg és vitettük magunkat haza 20 randért meg két doboz sörért. Meg voltak lepődve, de szemmel láthatóan örültek, hogy be mertünk ülni hozzájuk. A szálláson a békakedvelő fütyi még leosztotta, hogy azért jók a kelet-európai nők, mert azok nem restellnek takarítani meg főzni. Barom.

Bevonulnak a csapatok


Másnap nagy nehezen felkeltünk átfagyva, kocsival felmentünk a Naval Hill (itt laktunk) tetején lévő rezervátumba, ahol rögtön találkoztunk egy struccal. Kicsit pihentünk, majd elindultunk a stadionba. A stadion a város közepén van, óriási parkolója közös egy új plázával. A szervezés nagyon jó volt. A város tele rendőrrel, rengeteg rendőrrel. A parkolóházban 10 méterenként irányítóember, rengeteg hely. Itt már jó volt a hangulat, mindenki fújta a vuvuzilát. Mi is eleresztettünk egy-két RIA-RIA-HUNGÁRIA és TRIANON felkiáltást, a híradóban úgy láttuk otthon, hogy így kell. A stadionba jutás és maga a stadion is fantasztikus, eszméletlen jó szervezés. A meccs elég gyönge volt.
Az árvaházba felvettük az eddigi részmunkaidős tanár 20 éves lányát koordinátornak. A feladata az, hogy ott legyen és irányítsa a napi dolgokat, ellenőrizze, hogy az emberek dolgoznak, továbbítsa a panaszokat felénk, kicsit ki tudjuk így kerülni az atyát, akiben nem lehet teljesen megbízni. A csaj nagyon értelmes, jól beszél angolul, egyetemre készül. Angolra is tanítani fogja a gyerekeket. Mától reggel megbeszélést tartunk a dolgozók, az atya, a tanár, a koordinátor csaj és a gyerekek egy képviselőjének részvételével. A tehén nagyon élvezi, hogy főnökösdit játszhat, olyan pofátlan stílusban beszélt az emberekkel, hogy le is léptem a melósokkal foglalkozni inkább. Ha beadtuk a pályázatot, akkor egy-két nagyobb fiúval a kivitelezést fogom megkezdeni és nem foglalkozom a tehénnel, hadd élvezze ki hajlamait, amig itt van. Az előző páros segítséget ígért Pozsonyból: rászólnak majd a lányra, hogy disztingváljon.

A standionban

No, mára ennyi. Mi újság odahaza? Írhatnátok többet. Például R. is, a nemjóját. Mikor jöttök látogatóba? Októberhez mit szóltok? Akkor már szép az idő. Foglaljatok jegyet időben, úgy olcsóbb!

Szólj hozzá!

Címkék: dél afrika vb 2010 bloemfontein

A bejegyzés trackback címe:

https://maradentro.blog.hu/api/trackback/id/tr233101595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása