HTML

belsotenger

Belső tengerünk: Zsófi és Tomás kalandozásai a Világban, utazások itt-ott, túrák kisebb és nagyobb hegyeken... Ez az életünk. tomiart@gmail.com

Lesotho: Nincs internet

2011.07.03. 12:21 Tomásfa

Először is meg szeretnélek nyugtatni benneteket, hogy minden rendben van, jól vagyunk, nem történt semmi baj. A szokásos 3-4 napi beszámolóról nem azért kellett lemondanotok, mert már el is felejtettünk benneteket, hanem azért, mert múlt szombaton hirtelen ötlettől vezérelve elutaztunk Durbanbe, ahonnan kedden tértünk vissza. Hazatérésünket követően pedig a tehén elrontotta a netet, amit azóta is javítanak. Minden nap késő délutánig elfoglaltak vagyunk, ezért internet kávézóba csak ma tudtunk beülni. A gyakori, hosszú beszámolókhoz ezután is ragaszkodni fogok a magam részéről. Innentől következhet a mese: onnan kezdem, ahol legutóbb abbahagytam. 

Az árvaházban pörögnek a dolgok a kezünk alatt, látványosan fejlődik minden. A meglévő, felújítás alatt álló két épület (konyha + étkező, kétszobás lakóblokk) lassan befejeződik. Hogy színesebb legyen az árvaház képe, az egyiknek az alsó egy méterét kékre, a másiknak pirosra festettük. Lawrence-szel lebontottuk a generátor épületét, megpucoltuk a téglákat és áthordtuk az új helyre, ahol jövő héten készítjük el az új alapot és építjük fel újra. Lawrence az egyetlen gyerek az árvaházban, aki voltaképp nem is árva, de nálunk dolgozó nővére miatt nálunk lakik, mi iskolázzuk stb. 19 éves, nagyon segítőkész és úgy fog fel minden munkát, hogy erősödik, férfiasabbá válik tőle. Nem egy tipikus afrikai... Néha a többi nagyobb fiú is besegít a talicskázásba, sitt eltakarításba. Amióta Claurina, a 20 éves koordinátor lány velünk dolgozik, a lányok a kertben is segítenek, a konyhában is aktívak és egyik társaságnak sem lehet koszos reggelente a körlete. Múlt héten a gyerekek és az asszonyok leszedték a kukoricát, néhány nap alatt kész voltak vele. Az előző páros minden munkára külsős munkásokat vett fel drága pénzért, a gyerekek pedig nem csináltak semmit. Mi ezzel a gyakorlattal szakítunk, hiszen az a gyerekek érdeke, hogy innen kikerülve szorgalmas, életképes egyénekké váljanak. Még az elején vagyunk és szűkösek a lehetőségeink, így egyelőre csak a ház körüli munkát tudjuk biztosítani nekik, de ha lesz áram és víz, akkor beszerzünk varrógépeket és számítógépeket is. A három asszony körmére is jobban ránézünk, hiszen mindössze 10 gyerek jut mindegyikükre, annyi is csak hét közben, amikor mindenki itt van. Ehhez képest folyamatosan koszosak voltak a gyerekek, fikás az orra mindegyiknek. Katleho, a 2 éves kisfiú folyamatosan rossz kedvű volt és húgyszagú. Amióta Claurina segít a napi irányításban, Katleho mindig tiszta és fülig ér a szája, vidáman rohangál egész nap. Utólag látja csak az ember, hogy mennyit szenvedhetett a kis tökös. Az udvart naponta takarítják, Zsófi pedig tegnap leltárt készített Claurinával az összes gyerek ruhatáráról. Óriási probléma ugyanis, hogy naponta jönnek hozzánk az asszonyok, hogy ennek a gyereknek elveszett a cipője, annak kiszakadt az iskola egyenruhája, vegyünk ezt, vegyünk azt. Pénz meg ugye nincs túl sok, úgyhogy rendszert kell ebben is bevezetni. A szakadt ruhákat Zsófi összeszedte és amelyik javítható, azt az asszonyok gondjaira bízta, hogy varják meg. Maguktól nem jutott volna eszükbe. Sajnos itt nagyon lusták az emberek. Zsófi haza is hozott egy adagot, már hiányzott neki a varrás... 

Péntek késő este eldöntöttük, hogy elmegyünk Durbanbe, Dél-Afrika 3. legnagyobb városába. Hétfőn ott játszotta Szlovákia a nyolcaddöntőt, amit a tehén mindenképp látni szeretett volna. Kapott is rá jegyet, mi meg nem voltunk egy kis tengerparti kiruccanás ellenére. Kereken 600 km innen a város, ami már Kwazulu-Natal tartományban található. Az utak baromi jók, végig leállósávos a legkisebb is, az utolsó 300km pedig autópálya volt. Mesés tájakon haladtunk, a hideg, kopár, téli hegyvidéken át végül a kellemes, zöld tengerpartra lyukadtunk ki. Nehezen kaptunk szállást a VB miatt, végül mindhárom éjszaka máshol háltunk. Első este egy elit kertvárosban, ahol a fehérek laknak és biztonságos minden. Kellemes hely volt, a közelben volt a szórakozó negyed (egy utca), ahová a középosztály jár. Ez nem Free State, itt a középosztályhoz nagyon sok indiai (1860-as évektől telepítették be őket az angolok kvázi rabszolgamunkára) és fekete is tartozik. Másnap már a városközpontban, a tengerparttól 300 méterre laktunk, a felhőkercolók szomszédságában. Ez kevésbé jó környék, de a VB miatt rendőrök tömegei vannak éjjel-nappal az utcákon, így ez is biztonságos, még éjjel is. Persze nem kell értéket magunkkal vinni. A tehén ehhez képest persze végig egy fotóstáskával járkált. A helyiek kiröhögték, mondván hogy néhány hónappal ezelőttig ezért még fényes nappal is azonnal leütnék. A FIFA szurkolói klub a homokos parton került kialakításra, ami egy óriási kivetítőt jelent és ital-étel standokat, ahol csak a FIFA engedélyes termékei kaphatók, magas áron. Belépés motozást követően ingyenes volt, így ott is eltöltöttünk néhány kellemes órát a napok során, bár hétfőn a 150 km/h szélvihar miatt le kellett zárni a partot. A stadion maga szintén a part mellett épült fel, egészen biztos a világ egyik legszebb sportlétesítménye. Érdemes rákeresni a neten. Vasárnap voltunk az apartheid múzeumban és a városházán délben egy komolyzenei hangversenyre is beültünk. Egy helyi zeneszerző miséje volt terítéken, zulu nyelven énekelték. A filharmonikusok tagjai nagyrészt fehérek voltak, a négy énekes fekete. Meglepő módón komolyzenéhez nem volt annyira meggyőző a hangjuk, mint a kevésbé mű zenékben. Durbant látva mindenképp elmondható, Dél-Afrika bizonyos szempontból abszolút a világ élvonalában van, fejlettsége csak a leggazdagabb államokéhoz hasonlítható, ugyanakkor széles körben jelen van az afrikai mértékű nyomor, ami Európában elképzelhetetlen. A társadalmi különbségek ijesztőek. Mindenesetre fehérnek, vagyis inkább középosztálybelinek lenni ebben a fejlett, gyönyörű országban nem egy rossz dolog. Nagyon magas életszínvonal, az európainál kevésbé unalmas, "élő" hétköznapokkal. A házak mellett azonban elektromos kerítés, szögesdrót...

Nem hagyhatom szó nélkül a mindenapjainkat érintő konfliktust a tehénnel, amit sajnos nem tudtunk megoldani, ellenben csak kiéleződött a helyzet. A lány megérkezése első másodpercétől kezdve bunkó, modortalan, fölényes és goromba mindenkivel. Mi egy hónapon keresztül ennek ellenére maximális kedvességgel, programokba bevonással próbáltunk kezelni a helyzetet. Ha elmegyünk valahova adományért, minősíthetetlen hangnemben beszél igazgatókkal, osztályvezetőkkel; az atyát naponta megalázza a dolgozóink előtt; itthon nem mosogat, nem takarít, kérdés nélkül beül az internet elé; az árvaházba csak kétnaponta jár ki, de akkor beleszól mindenbe, ordibál az emberekkel. Az atya tegnap kifakadt neki, majdnem sírt, én is megmondtam, hogy ez nem mehet így tovább és innentől kezdve ignorálom a személyét. Megmondom őszintén, nem tudom, mit tegyünk, mert megmérgezi az életünket és lehetetlenné tesz egy olyan tevékenységet, amiben annyi mindent tudnánk tenni a gyerekekért. És van még egy gond. Borzasztóan vezet, de ezt nem látja be. Már megtörte a kocsi egyik oldalát és nem érezzük magunkat biztonságban mellette. De erőszakos, így nem tudunk mit tenni. Két sör után Durbanben bevallotta, hogy Szlovákiában volt egy balesete, amely során országúton kihajtott egy kocsi elé, aki egy kerékpárost előzőtt. Ő elgázolta a bringást, aki 5 hónapig kórházban volt. A bíróság is őt mondta ki vétkesnek, de ő nem érzi magát annak, viszont fel volt háborodva, hogy a kerékpáros nem volt vele kedves a kórházban... Minden nap reggel, délben és este is azt sujkoljuk magunkak, hogy ha kedvesek vagyunk vele és megbocsátunk minden durvaságot, akkor mi válunk jobb emberré. De kezd elfogyni a cérna és még 3 hónapig itt lesz...

Ahogy arra következtetni lehetett előző levelemből, valóban nem tervezünk Augusztusban hazamenni, mivel Szlovákiában pozitívan reagáltak hosszabítást kérő levelünkre. Jelen állás szerint karácsonyig maradunk, így talán sok mindent véghez tudunk vinni a terveink közül. Viszont mindenképp esedékes volna egy látogatás, amire én a következőket javaslom. Októberben-novemberben volna érdemes jönni, akkor csodás lesz az idő. Lesotho számotokra néhány napot ér csak meg szerintem, mivel elég nomádak a körülmények. Úgyhogy vagy eleve nyaraltok egyet valahol Dél-Afrikában (1. variáció) és aztán beugrotok, vagy pedig eleve idejöttök, és bérlünk egy autót, amivel együtt kirándulhatunk Dél-Afrikában (2. variáció). A mi pick-upunk sajnos rövidfülkés, így abban max. 3 ember fér el. Remélem van kedvetek jönni és érdekel a 2. variáció... Ha igen, lehet kezdeni jegyet foglalni Maseru-ig!

Fényképet most nem tudok küldeni, amint megjavul a net otthon, pótlom! Én nem tudok sms-t küldeni, de ti hívhattok! Skype-ra lehet bankkártyáról pénzt feltölteni, amivel aztán rendes telefont is lehet tárcsázni, olcsó percdíjakkal. Szerintem ezt próbáljátok meg, akkor tudnánk néha beszélni. Nekem a Skype nem pálya sajnos, mivel állati drága az itthoni internet és forgalom alapú a díjazás...

Szólj hozzá!

Címkék: afrika dél afrika lesotho vb 2010 árvaház durban

A bejegyzés trackback címe:

http://maradentro.blog.hu/api/trackback/id/tr643101651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.