HTML

belsotenger

Belső tengerünk: Zsófi és Tomás kalandozásai a Világban, utazások itt-ott, túrák kisebb és nagyobb hegyeken... Ez az életünk. tomiart@gmail.com

Lesotho: Kirándulás a Basotho Kalaphoz

2011.07.09. 19:19 Tomásfa

Rövid beszámoló következik a hétvégénkről. Nem történt semmi izgalmas, hacsak a skorpiókkal való találkozás nem számít annak. Nekem az volt… Szombaton lebontottunk egy 6 méter hosszú és 1,5 méter magas téglakerítést, ami az árvaház épületeinek egy korábbi fázisából maradt velünk. Korábban apácák laktak itt, akkor volt minden: víz, villany (onnan a régi generátor), tisztaság. Egy orvosi rendelő is működött itt egykor, egy francia pap-orvos működtette, róla kapta a nevét később a falu is. Szóval a tehén kitalálta, hogy bontsuk le, úgyhogy így is lett, nem érdemes vele vitatkozni. Neki is álltunk Lawrence-szel; amikor az alaphoz értünk és már a földben dolgoztunk a vésőkkel, szólt, hogy menjek oda gyorsan. Egy kb. 10 cm-es, fekete színű skorpió mászkált a téglák között, teli méregmiriggyel a potrohán. Kicsit nézegettük, aztán kinyírta. Kicsivel később egy feleakkora példány is előkerült, aki hasonló sorsra jutott. Azt mondta, hogy téglák alatt előfordul néha. Szerencsére kesztyűben dolgoztunk, de azért nagyon figyeltem utána, hogy hova nyúlok.

Vasárnap a tehén ébresztett reggel hétkor hajszárítóval (egy légteres a ház, a válaszfalak csak 2,5 méter magasak, felette a tetőig közös a tér, plafon nincs…) minket. No nem azért, mert ő korán kelő, normál esetben 10-11-ig alszik, de vasárnap templomba kell menni. Igazi fasza keresztény, leszarja minden embertársát, de a lelkiismerete tiszta, hisz ott van a misén. Délután bepakoltuk a gyerekeket (összesen 11-en maradtak vasárnapra, hétfőn jön a többi vissza) a pick-upba, és elindultunk az államalapító Moshoeshoe (mosoesoe) király egykori székhelyének romjaihoz, ami mellett egy jellegzetes alakú hegyecske áll. Tudni kell, hogy Lesotho jelképe az ún. basotho kalap, amelyet az államalapításkor –állítólag- a nevezett hegyecske ihletett. A fiúkkal és persze Zsófiával felrohantunk a tetejére. Lássák ezt is, mert egy basotho alapesetben az egész életét egy-két településen éli le, anélkül, hogy bárhova máshova elmenne. Nagyon érdekes, hogy a földrajzról abszolút semmilyen fogalmuk sincs az embereknek, az iskolázottaknak sem, még a tanároknak sem. Nem mond az nekik semmit, hogy Afrika például. Nem tudják mi az. Nem ismerik a távolságokat sem, hogy milyen városok vannak Lesothoban, hogy vannak kontinensek, hogy az országok különböző méretűek… Mondanám, hogy elsősorban azért, mert lehetőségük sincs utazni, de az igazság az, hogy az atyának sincs lövése sem, pedig járt Vatikánban és Jeruzsálemben is. Nem fogta fel, hogy hol van. A gyerekek mindesetre már a puszta autókázást is imádják, jó volt nekik örömöt szerezni.

Hétfőn az árvaház területén felgyülemlett rengeteg téglát kezdtük rendes tömbökbe összerakni, ha ez megvan, akkor a még több homokkő kockával fogjuk ugyanezt tenni. A homokkő kockákat még az előző páros szerezte adományként a bányából, de azóta is úgy hevernek szanaszét, ahogy akkor lerakta őket a teherautó. Sokat kell még dolgoznunk, hogy valami rendféle kialakuljon. De muszáj, mert rendetlenségben nehéz elmagyarázni a gyerekeknek, hogy ne szemeteljenek, tartsanak rendet stb. Ásni kell még külön gödröket a szerves hulladéknak, égethetőnek, nem égethetőnek... Nagyon kevés szemetet termelnek, azt el kell ismerni, de hogy az hova kerül, arról fingom sincs, hogy őszinte legyek. Itt egyébként az a szokás, hogy kerti kemencékben égetik a hulladékot.... Ezt követően péntekig nem történt semmi érdemleges, voltunk valamit elintézni Bloemfonteinben megint, mindenféle szervezetnél pénzt kérni stb. A helyiek mindenesetre nagyon nem akarnak segíteni. Olyan szinten szarik minden szervezet, cég saját embertársainak megsegítésére, hogy az szégyenletes. Talán ezért is tart itt Lesotho, ahol tart. Minden lehetőségük adott a felemelkedésre: no polgárháború, no külső agresszió, elérhető tudás Dél-Afrika révén. De nem segítik egymást, nincs összefogás és elégedettek azzal, ami éppen van. Ha a külföldiek segítenek, az szuper, annál inkább le lehet szarni mindent. Teljesen kontraproduktiv ilyen országban segíteni, néha az az érzésem. Elárulom, hogy Zsófi kolléganői, akik a rendelőt viszik, ápoló végzettséggel rendelkeznek (kb. olyan szinvonalú főiskolával, mint nálunk egy erősebb általános iskola) és kezdő fizetésnek kb. 130.000 HUF-t kapnak. A ma 30-40 éves generáció már úgy nőtt fel, hogy természetesnek tartja az állandó jellegű segélyt, észre sem veszi, hogy nem feltétlenól szorul rá. Magyarázzuk el nekik, hogy többet keresnek, mint egy orvosi egyetemet végzett magyar? Miközben azt sem tudják, hogy mi a második legnagyobb város Lesothoban.

Ma meglátogatott minket Szlovákia pretoriai nagykövete. Csak egy gyors pofavizit volt, de sokat készültünk rá. Teljes takarítás, tiszta ruha minden gyerekre, énekek begyakorlása. Előtte három gyereket fogászhoz is elvitt Zsófi, úgyhogy pörgős nap volt. A nagykövet és segédje is magyar volt anyai ágon, úgyhogy a helyieknek azt magyarázták, hogy Pozsonyban minden második ember vagy magyar, vagy német, vagy zsidó félig. A tehén nem volt épp boldog, hehe. Holnap elvisszük azokat a gyerekeket, akik múlt hétvégén nem voltak velünk a Mohale Damhez. Ez a Lesotho Highlands Water Project egyik jelentős eleme, innen megy a víz a dél-afrikai bányákba...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://maradentro.blog.hu/api/trackback/id/tr133101710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.