Következő boszniai látogatásunkkal nem vártunk sokáig. Július elején két kedves barátunkkal kiegészülve a Prokoško jezero mellett fekvő két 2000 m feletti csúcs, a Nadkrstać (2110m) és Ločika (2107m) megmászását tűztük ki célul. Egy változatos időjárású péntek délutánon indultunk neki. Utunk zavartalanul telt, Našicéban a szokásos útépítést is bemutathattuk barátainknak. Slavonski Brodban a határátkelés meglehetősen gyorsan sikerült. Sötétedéstájt érkeztünk meg Fojnicába és az előzőleg jól bevált katolikus kolostor parkolójában táboroztunk le éjszakára. Még sátrat is vertünk egy szalvétányi füvön. Szendvicsvacsoránkat követően a fojnicai este felfedezésére indultunk. Egy kiadós nyári zápor kapott el minket nem sokkal később. Így kissé ázva-fázva tettünk egy éjszakai sétát a városban sörözők közbeiktatásával természeten. Müezzin szóra hajtottuk álomba fejünket a másnapi mászást tervezgetve.
A felhőbe burkolt Prokoško jezero
A reggel felhősen fogadott, de hál' istennek nem esett, így bátran tovább gurultunk a végig táblákkal jelölt kis köves, szerpentines úton Prokoško jezeróig. Út közben többször szemerkélt az eső, de hittük, hogy ez csak átmeneti. A pásztorfaluhoz haladó úton egymás után előztek meg a kettes golfok. Mi elővigyázatos tempóval haladtunk a helyismeret hiánya és a borzasztó kőkori útminőség miatt. A faluhoz felérve alig hittünk szemünknek. Az áprilisi szűz hóval borított, lakatlan településhez hasonlítva most egy igencsak élő és helyi kirándulókkal sűrűn látogatott, faházakból álló falu fogadott minket. Minden háznál állt egy autó (legtöbbször kettes golf) és minden háznál bárányt vágtak, nyúztak, beleztek vagy épp sütöttek. Akik elég korán kezdték a munkát már éppen felhangoltan lakmároztak.
Ozsonna után jól esik a pihenés...
Vasunkat egy kiszemelt helyre leállítva nem is húztuk nagyon az időt, hanem egyből a Nadkrstać felé indultunk esőkabátban, ugyanis az időjárás nem kegyelmezett és finoman szitált az eső egy végeláthatatlan nagy felhőből. Feljebb érve láttuk csak át az egész falut. A tó közvetlen környéke tele volt emberekkel, egy-két árussal és egy körhintával. Mindezen képhez ropogott valami bosnyák zene egy teherautó platóján elhelyezett hangszórókból. A túraútvonal könnyen követhető, frissen felfestett jelekkel volt kijelölve. Egy-két kristálytiszta patakot átszelte utunk, majd az esőtől csúszós sziklákat is elhagyva, kissé meredekebb rész után felértünk a füves, kopár gerincre, ami enyhén szólva holdbéli tájnak tűnt a csoportokban elhelyezkedő, leégett törpefenyők felhőbe olvadó látványa miatt. Felbőben menetelve követtük az ösvényt, mígnem mély morajlást hallottunk a völgy felől.
A Dinári Alpok egyik leginkább megmaradt tradicionális pásztorfalva
Ekkor az esőszünet helyébe fogvacogtató hideg szél lépett. Először csak vártunk, hogy ha ismét dörög, akkor inkább visszaindulunk a felesleges kockázat elkerülése végett. Következő dörgés nem volt, viszont annyira elkezdett zuhogni a fagyos eső, hogy az út folytatása értelmetlenné vált. Így is gatyáig ázva értünk le a faluba, de jókedvünket nem vesztettük, így rögtön tudtuk mitévők legyünk a nap további részével.
A Katolikus Ifjúsági Szövetség lelkes és életvidám aktivistái
A falunál természetesen már nem esett, inkább a nap bújkált elő a bolyhos felhők mögül. Gyors szárítkozást és ruhacserét követően kulturális portyázásra indultunk, hogy megismerkedjünk egy hegyi pásztorfalu életével. Sok fiatal csak a buli kedvéért jött, hogy kitombolhassa magát, de az idősebb korosztály komolyabban vette a hétvégi báránysütkérezést. A hangszórók sötétedésig szóltak, a helyiek jókedvűen mulattak. Mi meg velük. Sátrainkat egy domb mögé helyeztük el.
Sátorállítás a Paradicsomban
Vacsoránkhoz Tito, a hegyi pásztoreb is csatlakozott
Másnap már korán reggeltől ismét szólt az előző napi nóta és mégtöbb árussal, mégtöbb látogatóval újrakezdődött az előző napi forgatag. Reggel még megnéztük, hogyan hajtják ki a teheneket a pásztorok és még egy utolsót jártunk a környéken Tomással, majd sátorbontást követően hazafelé vettük az irányt. Az autóút mentén elhelyezkedő egyik hangulatos vendéglőnél még bosnyák területen megálltunk egy kiadós birkasültre, hogy stílusosan búcsúzzunk. Török kávéval spékeltük meg a finom fogást, majd folytattuk utunkat hazafelé.
Ünneplés bosnyák módra I.
Ünneplés bosnyák módra II.
