A beszámolókból eddig nem derült ki, de nem sokkal érkezésünk után Dél-Afrikában vettünk egy motort. Mivel előtte soha nem vezettem ilyen járművet, úgy döntöttünk, hogy a szülőknek erről inkább hallgatunk. A motor vált mindennapi közlekedési eszközünkké és augusztus végére megérett bennünk a gondolat, hogy nagy túrára indulunk vele. A megvalósítással kapcsolatban az egyik hazai vezető blogban kértünk segítséget, ahol végül több poszt is született a vállalkozásunkról. A család csak később tudta meg a dolgot, mire már megjártuk a sivatagokat és az Atlanti-óceánt. Alább az első levél, amit a 'Sebesség oltára' blog szerkesztőjének, Zirig Árpádnak küldtünk illetve a linkek a posztokhoz!
Kedves Árpád! (Kedves Totalbike!)
Mi egy magyar önkéntes pár vagyunk (orvos/mérnök), akik az egyik kis dél-afrikai beágyazott királyságban próbálják tenni a dolgukat. Pusztán praktikus helyváltoztatási okokból még az elején összeraktuk kis pénzünket, és vettünk egy motort. A vas egy 15 éves Suzuki DR 350-es, azt hiszem a sors megfelelő masinát sodort egy kezdő számára, az afrikai utakra. Ahogy lennie kell, a dologból hamar szerelem lett a mindennapi használatok és hétvégi kirándulások során. Mostanában eléggé összejöttek itt a dolgok, Afrika nem mindig olyan pihentető, mint az ember elsőre gondolná. Így elhatároztuk, hogy kikapcsolódásként (önsorsrontásként?) elindulunk a kis géppel egy olyan túrára, amire nyugdíjas korunkban is nyálcsorgatva gondolhatunk majd vissza. Így esett választásunk egy Botswanát és Namíbiát is érnintő, Fokvárosban megpihenős, Lesothóban végződő, kb. 4000 kilométeres útvonalra. Olyan szakaszokkal, mint a Kalahári sivatag...
Nem akarjuk a dolgot túlbonyolítani: szerszámkészlet, olaj, pótlégszűrő, gumijavító spray stb. lesz csak velünk. Szerelni amúgy is csak alap dolgokat tudok, ezért úgy tervezzük, hogy nem lesz semmi gond. Ha mégis, majd megoldjuk valahogy! Csomagtartót már csináltattam, sátrat és hálózsákokat is viszünk. Napi 300-400 km a cél, közbeiktatott pihenőnapokkal. Tudom, a motor meglehetősen kicsi két emberre, de tapasztalatok alapján a 90-100 km/h utazót jól bírja, gyorsabban meg nem szándékozunk menni. Csak a nyereg ne lenne olyan kényelmetlen...
Szívesen vennénk olvasói javaslatokat, ötleteket, ha van kedvetek feldobni valahova egy posztot. Esetleg jelentkezhetünk is néhány naponta aktuális helyzetünkkel fényképekkel, ha van rá igény és legfőképp net...
Üdvözlettel,
Tom és S
És a linkek a posztokhoz:
http://sebessegoltara.blog.hu/2010/08/27/350_essel_mennek_a_sivatagba
http://sebessegoltara.blog.hu/2010/09/11/sivatagban_boklaszo_magyarok
http://sebessegoltara.blog.hu/2010/09/24/tuleltuk_a_sivatagot
Egy évvel később, már itthon, végül a motoros jogosítványt is megszereztem. Most van jogsim, de nincs motorom. Ma úgy gondolom, ez az ellentét pontosan leírja az ottani és az itteni mindennapok közti különbséget...
