Emléket állítva a csodás időszaknak, a következő hónapokban ezen a helyen megosztom a családomnak írt lesothó-i beszámolóimat a születésükhöz képest pontosan egy év késéssel.
Először is jelezni szeretném, hogy Skype az elején nem lesz, talán egy hét múlva, addig itt nem alkalmas a szitu, mert többen vagyunk egy kis házban. Ékezet sincs a közös gépen, de ez nem jelenthet problémát, ugye? No, akkor mesélnék kicsit.
A projekt a szlovákiai egyetem és egy helyi római katolikus egység (hogy mondják ezt?), a St Cecilia együttműküdésével fut. A parókia a fővárostól néhány kilométerre fekszik, az aszfalt úttól 2 km-re. A korábbiak során már egy kis iskola (1-6 osztály) létesült itt, földterület is tartozik hozzá, valamint néhány lerozzant épület is. Ez utóbbiakban indult meg 8 hónapja az árvaház 30, 2-18 éves gyerekkel. Nekik többnyire nincsenek szüleik, de hétvégén hazajárnak falura a rokonokhoz. A személyzet 3 asszonyból (főznek és figyelnek a gyerekekre), 2 ferfiból (kertészkednek, lustálkodnak) és egy tanárból (suli után korrepetál) áll. A projekt feje hivatalosan az atya, egy 50 körüli, nárcisztikus helyi ember. Nem sokat tesz, pénzt egyáltalán nem ad, helyi eligazodásban nem segít, ellenben néha bonyolítja a dolgokat. Állítólag.
Az árvaház épületei a fák között, a kiégett tájban
Víz, villany nincs, az épületek szűkösek. Elsődleges feladatunk az alap közmű kiépítése, néhány új épület felhúzása. Eddig csak vergődtek ezekkel a témákkal sajnos. Vizet megpróbálunk majd furatni, villany azonban csak 500 méterre van. Az atya ismert ember Lesothoban, ismeri a miniszterelnököt is, ígérgeti az áram beszerzését, de nem szeret konfrontálódni és valószínűleg arra vár, hogy a fehérek ezt is elintézzék. Terveim szerint generátort próbálunk majd szerezni, hogy a szivattyút üzemeltetni lehessen, ugyanis ha az áramra várunk, víz sem lesz soha. Ami azonban mindennél fontosabb, az egy megbízható helyi asszisztens beszerzése, ugyanis sajnos kevesen beszélnek angolul, így kommunikálni is nehéz, illetve nem lehet tudni, mikor vernek át a vállalkozók, beszállítók. Van egy egyetem az országban, onnan fogunk próbálni friss diplomás vagy még hallgató szociális munkás vagy tanár végzettségű embert találni. Enélkül semmire sem megyünk itt. Bár nem tudtunk róla, néhany nap múlva csatlakozik egy korunkbeli szlovák lány hozzank, így hárman leszünk. Ez nem is baj, mivel a gyerekekre is tud majd valaki koncentralni. Zsófi a diplomája honosítása után, kb. 10 nap múlva tud majd elkezdeni dolgozni egy közeli, egyházi fenntartású rendelőben. Valószínűleg így is heti 1-2 napot az árvaházban lesz majd, mert sok a teendő. Előttünk egy szlovák pár volt itt (orvos-szocmunkás), akik két hét múlva mennek haza. Lelkesek voltak, de mint elsők itt, leginkabb csak a szituáció feltérképezésére es tűzoltásra volt energiájuk, valamint annak megtapasztalására, hogy milyen változatos módon próbálják átverni őket. Így mi már szerencsére sok mindent megúszhatunk. Lesz helyette persze más.
A szlovákok épp alkudoznak egy "mesterrel", aki igencsak elrontotta a munkát
Terveink közt szerepel, hogy felvesszük a kapcsolatot Lesotho tiszteletbeli budapesti konzuljaval és a pretoriai magyar követséggel, bármi segítség jól jönne. Ha volna rá idő, blogot is indítunk, amennyiben valamelyik magyar hírportál felkarolja. Talan így is tudunk segítséget kapni. Persze még az elején vagyunk, meglátjuk, közben még mi lesz.
Házunk előtt Sophia falatozik
Ma bemutattak minket a közösségnek egy három órás mise végén, ki kellett menni az oltár elé. Az atya átkarolt minket es elismételtette neveinket (Sophia and Tom) a nyájjal, majd 5 percig magyarázott sesothoul, melyet néha tapssal szakíttatott meg. Elég gáz volt. Zsófi mise után lefordíttatta az elhangzottakat egy kislánnyal. Szerencsére nem mondott semmi rosszat... Házacskánk a városhoz közelebb, a változatosság kedvéért egy másik árvaház területén van, akikhez egyébként semmi közünk, de olcsón adtak szállást az üzemeltető nővérek. Itt egyébként nem ilyenek a házak, de messzebb a fővárostól igen. Jópofa. A közbiztonság százszor jobb, mint Kenyában, így nincs az a borzasztó klausztrofóbia, amitől tartottam. Tél van, minden sárga és kiégett, éjjel fagy. Nappal 15-20 fok van, viszont nem esik.
Templom az árvaház mellett, a kórus tagjaival
Vigyázzatok magatokra, mi sokat gondolunk rátok! Igyekszem sokat írni majd!
