Visszatérés a szárazföldre elég szomorú volt. A délutáni órákra raktuk a hajóutat visszafelé. Előtte még kiélveztük utoljára a tengert és a napot. Mesefinom amokkal búcsúztunk kedvenc büfénktől is. Az indulási idő csak kábéra, szólt ezért váratlanul ért, mikor kapkodva kellet felszállnunk induló lélekvesztőnkre.
Távozás a paradicsomból
A hajón néma csendben ültünk. Égetett a nap, miközben finom sós vízpára csapódott le bőrünkön. Kepben először megváltottuk a másnapi buszjegyet Pnohm Penh-be egy a centrumban buszjegyirodának kikiáltott bódéban, majd tuk-tuk-osunkkal kerestünk egy új szállást, mert a múltkorival nem voltunk teljesen megelégedve. A hely neve Botanika volt, kertje tele zöld és virágzó buja növényzettel és feltehetően kígyókkal is. Egy fiatal belga gyerek csinálja néhány éve. A jól megszokott fabungalónkat itt leváltottuk kőből épültre. Örömmel vettem, hogy bringát itt is kaptunk, tekintettel, hogy elég kinnt volt a központhoz képest. Tekertünk egy nagyot a naplementében a hosszú, kihalt tengerparti sétányon, ahol egy-egy helyi cselleng időnként az út mentén. Turistát gyakorlatilag úgy kell vadászni. Megtekintettük a piacot, ami elég szegényes, koszos, lerohadt volt, majd további leégett villákat fedeztünk fel kisebb utcákba is betévedve. Miután besötétedett és eléggé kitikkadtunk, betértünk régi ismerősünkhöz az Eldorádóba látogatási ígéretünknek eleget téve, egy Hungarian illetve egy vegetáriánus pizza elfogyasztására, valamint egy kupica italra.
Rákhalász zsákmányával
Egy Apsara, vagyis ősi khmer táncosnő szobra
