belsotenger

A beszámolókból eddig nem derült ki, de nem sokkal érkezésünk után Dél-Afrikában vettünk egy motort. Mivel előtte soha nem vezettem ilyen járművet, úgy döntöttünk, hogy a szülőknek erről inkább hallgatunk. A motor vált mindennapi közlekedési eszközünkké és augusztus végére megérett bennünk a gondolat, hogy nagy túrára indulunk vele. A megvalósítással kapcsolatban az egyik hazai vezető blogban kértünk segítséget, ahol végül több poszt is született a vállalkozásunkról. A család csak később tudta meg a dolgot, mire már megjártuk a sivatagokat és az Atlanti-óceánt. Alább az első levél, amit a 'Sebesség oltára' blog szerkesztőjének, Zirig Árpádnak küldtünk illetve a linkek a posztokhoz!

Múlt szombati elfoglaltságunk egy óvoda megnyitója volt. Az idő átfordult tavasziba már, így az egész napos kerti babazsúr szépen kiszívta végtelen energiáink egy hangyányi részét. Az ünnepségre való meghívásunk apropója az volt, hogy leendő rádiós szereplésünk házigazdája egy pre-schoolt is működtet, amely nemrég kezdte meg működését. A meghívásban a mi gyerkőceink is szerepeltek, így a pick-uppal és egy bérelt kisbusszal érkeztünk a helyszínre. A kisbusz valódi helyi tömegközlekedési eszköz volt, bömbölő zenével, amit a legkisebbek is végigtáncoltak és visítottak a célig. A rádiós műsorvezető lány az összes pártfogoltunk részére készített élelem csomagot is, így mindenképp hozzá szerettünk volna járulni mi is a költségekhez. A tapír persze ezt nem akarta, így saját zsebből kellett kifizetnünk ezt-azt, hogy ne legyen kínos. A műsorvezető lány ugyanis sokat rohangál az ügyünkben ide-oda hét közben, mindenféle jutalom nélkül. A megnyitón volt ugráló-vár, vagy mi és legfőképp DJ is. Nagyon jó kis zenéket nyomtak végig… Megint sikerült egy jó napot okozni a gyerekeknek.

Motseoa és Reitumetse chilleznek a babazsúron

Rég nem írtam beszámolót, így most ígéretemhez híven elmondok mindent, ami az egy hét alatt történt. Mindent, ami most eszembe jut. Nem áll össze a kép kronológiai sorrendbe, így inkább témákat emelnék ki.

Ifjú falusi zsokék a lóversenyen

Szerencsére gondolatban végig itt vagytok velem, így számomra akkor is örömmel szolgál megosztani az élményeinket, ha ti éppen nem vagytok túlságosan aktívak a levélírásban... Remélem jól vagytok mindannyian!

Rövid beszámoló következik a hétvégénkről. Nem történt semmi izgalmas, hacsak a skorpiókkal való találkozás nem számít annak. Nekem az volt… Szombaton lebontottunk egy 6 méter hosszú és 1,5 méter magas téglakerítést, ami az árvaház épületeinek egy korábbi fázisából maradt velünk. Korábban apácák laktak itt, akkor volt minden: víz, villany (onnan a régi generátor), tisztaság. Egy orvosi rendelő is működött itt egykor, egy francia pap-orvos működtette, róla kapta a nevét később a falu is. Szóval a tehén kitalálta, hogy bontsuk le, úgyhogy így is lett, nem érdemes vele vitatkozni. Neki is álltunk Lawrence-szel; amikor az alaphoz értünk és már a földben dolgoztunk a vésőkkel, szólt, hogy menjek oda gyorsan. Egy kb. 10 cm-es, fekete színű skorpió mászkált a téglák között, teli méregmiriggyel a potrohán. Kicsit nézegettük, aztán kinyírta. Kicsivel később egy feleakkora példány is előkerült, aki hasonló sorsra jutott. Azt mondta, hogy téglák alatt előfordul néha. Szerencsére kesztyűben dolgoztunk, de azért nagyon figyeltem utána, hogy hova nyúlok.

Először is meg szeretnélek nyugtatni benneteket, hogy minden rendben van, jól vagyunk, nem történt semmi baj. A szokásos 3-4 napi beszámolóról nem azért kellett lemondanotok, mert már el is felejtettünk benneteket, hanem azért, mert múlt szombaton hirtelen ötlettől vezérelve elutaztunk Durbanbe, ahonnan kedden tértünk vissza. Hazatérésünket követően pedig a tehén elrontotta a netet, amit azóta is javítanak. Minden nap késő délutánig elfoglaltak vagyunk, ezért internet kávézóba csak ma tudtunk beülni. A gyakori, hosszú beszámolókhoz ezután is ragaszkodni fogok a magam részéről. Innentől következhet a mese: onnan kezdem, ahol legutóbb abbahagytam. 

Hol van áram, hol nincs. Múlt héten egy napig nem volt egész Lesothóban, mert valami gond volt egy dél-afrikai transzformátorállomáson... A laptopok akkuja csak 1,5 órát bír, így azt most elsősorban a részletes projektterv (pretóriai követség, mikro-projekt finanszírozás) elkészítésére fordítottam. A héten el kell vele készülnöm, különben sosem lesz belőle semmi. András skiccei alapján kezd összeállni a kép, mit hogyan kéne. Újra van áram, úgyhogy küldöm soron következő beszámolóm!

Először is szeretném mindenki tudtára adni, hogy A. milyen sokat segít. Ez az ő személyének ismeretében persze nem meglepetés, de akkor is. És nem csak jól esik nekünk, hanem baromi hasznos is! Köszönjük! 

Itt kezdenek nagyon beköszönteni a hideg napok, úgyhogy vettünk otthonra és a gyerekeknek gázpalackról üzemelő hősugárzókat: egy kis doboz, amibe hátulra pont befér egy 9 kg-os palack. A nagyfiúk és a gondozónők szobájába parafin tüzelésű, kisebb testeket vettünk. Mintegy három órát alkudoztunk egy indiai boltban. Azt mondták, ha áttéríthetik muzulmán hitre a gyerekeket, akkor ingyen adnak mindent és szereznek pénzt Szaúd-Arábiából. Mindenesetre megfontoljuk, az itteni ingyenélő, megélhetési egyház mellett nem nagy büszkeség a keresztény vonal. A fűtőtestek egyébként szart sem érnek, ugyanis az itteni építési technológia az Afrikában általános nyílászárókkal stb. dolgozik, csak a többi országban meleg van. Úgyhogy kb. a prérit fűtjük...

Templom és árvaház a hegyről

Ma reggel havazott és egész nap jeges szél fújt, de közben gyönyörűen sütött a nap, nagyon szép volt. Szombaton a városban mászkáltunk Zsófival, próbáltuk ügyes-bajos dolgainkat elintézni végre: indiai fűszereket, könyveket, vastag zoknit stb akartunk venni. Hát, könyvesbolt nincs ebben az országban (!), fűszer alig-alig, zokni volt. Az egyetlen book store-ban csak néhány tankönyv volt, meg is vettem az 1983-as kiadási general science füzeteket, ami általános iskolásoknak mutatja be a természetet, mezőgazdaságot. Állati jó, megismerem belőle a helyi alapvető dolgokat. Olyan szövegek vannak benne, hogy 'Almighty God provides food for the leaves through the stem...'. Imádom, budin és kocsiban csak ezt olvasom.

Köszönöm a jóvkívánságokat, nagyon-nagyon. A szülinapom ugyan nem indult jól, mivel el voltam kenődve a lehetőségeink hirtelen csökkenésétől, hála az új leányak. De szerencsére az afrikai életöröm hamar megszállt újra: bizony nem lehet olyan svunggal nekiugrani a fejlesztéseknek, mintha egyedül lennénk, de így is itt vagyunk ebben a különleges országban, olyan gyerekek között, akiknek egy pillantása is elfeledtet minden bajt! Este elvittük az autót és beültünk a fehér-plázába egy steak house-ba (tényleg nem szeretjük a plázát, de este nagyon hideg van, nem lehetett máshol kettesben lenni). Ez az egyetlen hely jelenlegi ismereteink alapján, ahol csapolt sört mérnek. Megleptem magam egy steakkel (AAA grade, ami nem tudom mi, de biztos jó...): a hús finom volt, mondhatni kiváló, olyan lett, ahogy kértem, azt hiszem. Utána beültünk Lesotho egyetlen mozijába (ide becsempésztünk egy kis italt) és megnéztünk egy dél-afrikai vígjátékot, ami a nevezetes Borat c. film koppintásának tűnt, célja Dél-Afrika reklámozása a VB előtt. Bármit adhattak volna egyébként, élveztük, hogy végre külön vagyunk.