belsotenger

Már több napja nem jelentkeztem, de az élet itt sem állt meg. Kicsit stresszesebb vagyok, de minden rendben van továbbra is, el sem tudnék jobb folytatást képzelni az eddig is tökéletes életemnek (életünknek).

Holnap fejezem be a vizes blokk tervezését, a költség kalkuláció már megvan; elkészült a levél a nagykövetnek és konzulnak is, már szerepel is benne, mint segítségre váró tétel. Tervezem még nagyobb hazai cégeknek is elküldeni, nem kerül semmibe. Nem szeretnélek benneteket ezzel terhelni, de ha van esetleg kapcsolat/ötlet szervezethez, céghez, szívesen venném. Gyógyszergyári alamizsna (antibiotikum, féregírtó, köhögés csillapító, orrcsepp, fájdalom csillapító, lázcsillapító) kis mennyiségben, elsősorban gyerekeknek is jól jönne, mert azokat is mi vesszük. Szívesen küldünk bemutatkozó anyagot, képeket.

A stressz: hát, elsősorban bizony az új tehén az oka (nem tudok nem szubjektív és negatív lenni, sorry). Hogy eddig ennyi szlovák barátra tettem szert, bizony a szerencsének is köszönhetem, ugyanis úgy tűnik, valóban vannak magyargyűlölők köztük. A leány korunkbeli, módos észak-keleti családból származik (talán csak a családi vállalkozásban dolgozgatott eddig) és a bigott katolikus magabiztos, kőkemény butaságával rendelkezik. Mivel engem, mint fiút és mérnököt a fejlesztések miatt, Zsófit pedig orvosi munkája miatt vettek fel erre a friss projektre, a leány némileg kívülállónak érzi magát. Ez érthető is, próbáltuk bevonni mindenbe ennek elkerülése érdekében. Mikor jeleztem, hogy hétvégén is dolgozni szeretnék, mert sok a munka az árvaházban, lebaszott, hogy nem szabad az afrikaiak helyett dolgozni; mikor arra tereltem a szót, hogy emelni szeretném a gondozónők fizetését (havi 2500 forinttal!, a projekt éves működési költségvetése 50.000 EUR) lebaszott, hogy ezt majd Pozsonyban döntik el és így tovább és így tovább. Megérkezésünk óta minden idegszállal azon vagyunk, hogy hogyan lehetne itt fejleszteni, segíteni, erre megjelenik valaki, és csak azon görcsöl, hogy minket ellenőrizzen, mint valami sikkasztókat. Banális, bevallom, de megmérgezi a mindennapokat. És fizikailag egy légtérben élünk, magánszféra nélkül. Az előző váltás leányzója sem szimpatizál vele, de ezzel nem vagyunk kisegítve, hisz néhány nap múlva elmegy. Egyedül attól tartok, hogy ez a túrószagú tehénke ellehetetlenít minket a szervezetnél, ami ellentétes lenni a mi vágyainkkal… Na, ennyit csirkepöreinkről!

 Ma átnéztünk Dél-Afrikába. Az első kisváros 25 km-re van, odafele gyors is volt minden. Visszafele két órát álltunk a határon, a csodálatosan afrikai szervezésnek köszönhetően. Itt ugyanis először sorban állsz kocsival néhány órát, amíg odaérsz az épületekig. Ott lerakod a kocsit, bemész egy épületbe és sorban állsz az útleveleddel, amit lepecsételnek, majd visszamész az autóhoz. Freestate-ben (ez Dél-Afrika velünk határos tartománya) sok volt a fehér, ékes afrikaans nyelven beszéltek. Nagyon utópisztikus, kicsit olyan USA 40-es évek feeling (így képzelem…). Megvettük Zsófival a jegyeket a VB meccsre ma a neten, legolcsóbb kategória, így is jó sok pénz. Nem volt könnyű rávenni a leányt, de most már ő is várja, legalábbis úgy tesz…

 No, mára ennyit. Igyekszem továbbra is sokat írni, bár elment az egész itteni projekttől a kedvem kicsit. Úgy tűnik, felvettek ugyanarra a munkára két embert…