Tegnap is elég szép kis napunk volt. Éjjel meglehetősen sokat voltunk ébren, mivel ezúttal az ágy alól közvetlenül hallhattuk az ismeretlen, furcsa vinnyogó-kattógó hangot. A moszkítóháló és a női test nyugtató ölelésében azonban még mindig bármit túl lehet élni, így ismét felvirradt a nap. Reggel még Kampotban kolbászoltunk egy kicsit, bedobtunk egy sört, újabb péksütemény csodákat kóstoltunk meg és ellátogattunk egy árva gyermekek részére működtetett zeneiskolába. Kifejezetten nyitott fószer vagyok, azonban az a zene-bona, amit itt hallanunk kellett, bizony majdnem megviselte az idegeim. És ne jöjjön senki valami multikulti szöveggel erre, mert az az én asztalom. Szerencsére csak öt percig hallgattuk őket. Az ütős gyerekek dobverői össze voltak kötve, hogy biztos ne rontsák el a hangtávokat. Mi lett volna, ha elrontják, kérdem én?
Zeneiskola Kampotban
Mielőtt elindultunk volna következő úticélunk felé, megkérdeztük az iskola igazgatóját, mégis mi ez a nagy ünnepség a tér túloldalán, ami már napok óta tart. Ugyanis amióta a városkában voltunk, folyamatosan zene és kántálás váltogatta egymást az egyik háznál, miközben nem éppen koplaltak. Nos, a válasz: temetés.
Fegyverbeszolgáltatási kampány a kilencvenes évekből, Kampot
Focistadion jellegzetes helyi lelátóval, Kampot. Nemigen használják
Dél körül szálltunk fel a buszra, amely röpke fél óra alatt Kepbe szállított minket. Itt leszállva a buszról rögtön megalkudtunk szállásra a tuk-tukos had egyik katonájával. Kellemes, magas lábakon álló faházban kaptunk szobát. Víz mondjuk nem volt a közös fürdőszobában, de minek is az, amikor az ember húsz perc múlva újra ragad. Kepről annyit érdemes tudni, hogy a gyarmati idők alatt elsősorban a francia elit épített itt villákat (Kep sur Mer), a függetlenné válás (1951) után pedig a khmer elit. Az ultra maoista, agrár kommunista Khmer Rouge természetesen nem rajongott ezért az életérzésért, főleg nem a képviselői iránt. A nyaralókat felgyújtották, lakóit pedig megölték. A csupasz házak harminc évvel később is ott állnak, állítólag megvette őket az országot kézben tartó, kormányon lévő hatalmi elit. Valószínűleg nemsoká luxus rezidenciák, hotelek lesznek belőlük. Ma mindenesetre csak sejteni lehet a település egykori nagyvilági báját, szomorú a mindent átható nyomor és lepusztultság.
A valaha zsúfolt strand Kep-en közel negyven éve üres
Itt szeretnék kitérni végre egyik legkedvesebb témámra, Kambozsda építészetére a '30-as évektől a '70-es évekig. Először a franciák kezdtek el modernista stílusban építeni, amit a Párizsban tanuló khmer mérnökhallgatók is később átvettek. Le Corbusier hatása lám még ide is elért... Phnom Penhben találhatók a legfontosabb épületek, azonban történetesen Kep az a hely, ahol gyakorlatilag az összes villa szintén ezt a helyi modernista stílust képviseli. Bővebben a link alatt! Sajnos a kep-i villákból csak a szerkezet maradt fenn, ezekről nem is találtam eredeti képet. Ha valaki tud ilyesmiről, kiáltson!
Fák által benőtt villa
Talán egy hotel lehetett valaha. Ma csak a földszintet használják, így fel tudtunk menni a tetejére
Egykor modern vásárcsarnok
A híres Crab Market Kep-en
A szakács és a méhész...
Holnap irány "Rabbit Island" (Koh Tonsay), a közeli kis sziget, ahol mindössze 7-8 halászcsalád él, a legszebb partrészen azonban fakunyhókat lehet bérelni, néhány kifőzde is működik ott a hírek szerint...
