belsotenger

Már több napja nem jelentkeztem, de az élet itt sem állt meg. Kicsit stresszesebb vagyok, de minden rendben van továbbra is, el sem tudnék jobb folytatást képzelni az eddig is tökéletes életemnek (életünknek).

Holnap fejezem be a vizes blokk tervezését, a költség kalkuláció már megvan; elkészült a levél a nagykövetnek és konzulnak is, már szerepel is benne, mint segítségre váró tétel. Tervezem még nagyobb hazai cégeknek is elküldeni, nem kerül semmibe. Nem szeretnélek benneteket ezzel terhelni, de ha van esetleg kapcsolat/ötlet szervezethez, céghez, szívesen venném. Gyógyszergyári alamizsna (antibiotikum, féregírtó, köhögés csillapító, orrcsepp, fájdalom csillapító, lázcsillapító) kis mennyiségben, elsősorban gyerekeknek is jól jönne, mert azokat is mi vesszük. Szívesen küldünk bemutatkozó anyagot, képeket.

Alig látom a billentyűzetet, mivel áramszünet van. De hála a mobil technólogiának, ez nem gond!

Haladnak a felujítások, egy hét múlva elkészül két új szoba, így enyhíthető két másik túlzsúfoltsága. Bár hétfőn nézünk meg bejelentés alapján négy árva testvért a városban. Ha nagyon rosszak a körülményeik, akkor őket kell majd befogadnunk és marad minden a régiben... Viszont mostanában kezdem felfogni, hogy higiénés téren milyen óriási problémáink vannak: 30 gyerekre egy pottyantós wc van csak, az sem elég mély és tele van. Szóval el is kezdtem egy vizes blokkot tervezni, a magam amatőr módján. Terveztetni nincs értelme, mivel egyrészt nagyon drága, másrészt a kivitelezőink nem tudnak tervet olvasni. A skicceket el fogom küldeni egy ex-kollégának illetve, Rád gondoltam, A., mivel már építettél házat. Olyan kérdések érdekelnek majd, hogy milyen alapozás kell, hogyan kell a víz/szennyvíz csöveket betervezni, illetve a villamos hálózatot. Előre köszi, amint kész vannak a vázlatok, küldöm. Szerencsére van rengeteg homokkő téglánk, amit ajándékba kaptunk a bányából. Az egész telepnek pedig a telek legmélyebb pontján, egy sarokban szeretnék derítőt építtetni. Ennek legolcsóbb födém megoldására mi a javaslat?

Épül az új ház az udvaron, ezek a jó melósok

Ezúttal reggel jutottam géphez, tegnap este a leányok szállták azt meg. Mivel családom hölgy  tagjai részéről erős nyomás jelentkezik életkörülményeink megismerése tekintetében, kezdjük ezzel. Egy kis basotho házban lakunk (kis etimológia:LEsotho=sotho ország, BAsotho=sotho ember, SEsotho=sotho nyelv), ami kerek, szalmatetős épületet jelent. Az egész 35-40 m2 lehet kb., belül falakkal van elkülönítve egy fürdőszoba és két szoba. A szobáknak nincs plafonja, tehát a privát dolgok elvégzése kicsit kellemetlen, csöndben kell csinálni. Az előtérben található az ebédlőasztal, egy kis mosogató, egy tartályos gáztűzhely és egy asztal a számítógépeknek. Van hűtőgép is, mosni kézzel kell. Vehetnénk mosógópet is, de inkább majd a gyerekeknek veszünk többet, és ott mosunk majd. Fűtés nincs, helyette van két hősugárzó, amit a szobábka be lehet rakni. Egyelőre nincs túl hideg, a kerek forma jól tartja a hőt.

Zsófi műhaja Kenyából még megvan

Az első nap hivatalok nélkül. Azaz csak majdnem. De haladjunk sorban!

Zsófit még reggel lepasszoltuk a közeli rendelőben, ami szintén egy kis faluban van, útba is esik. A rendelőben nyolc ápolónő dolgozik, alapból nincs velük orvos, itt értelemszerűen így megy. Nagy darab nőcik, felvágott nyelvvel: Zsófit rögtön hozzá akarták adni valamelyik brotherhoz és nekem is rögtön találtak több lehetséges asszonyt. Igen el voltak keseredve, hogy mi `wife and man` vagyunk. A rendelő épületei az apácáké, az ellátást az állam biztosítja (gyógyszerek a betegeknek, fizetés a nővéreknek). Diagnosztika semmi sincs (Kenyában volt mini labor), csak gyorstesztek HIV-re stb. Viszont ingyenes antibiotikum minden mennyiségben, amit osztanak is bőséggel. Minden második beteg HIV-es sajnos... Viszont az anti-retrovirális terápiát nyomják, ami Zsófinak jó tanulási lehetőség, otthon ilyet csak Pesten látna. Délelőttünként fog itt dolgozni, délben felvesszük és ebéd után délutánjait az árvaházban fogja tölteni. Ez jó is, mert a gyerekek alig tudnak angolul és van mit tanulniuk egyébként is (fürdés, fogmosás, szemétgyűjtés is gond...), úgyhogy a szlovák lánynak (pénteken érkezik) is lesz bőven dolga.

Néhány sor a reggeli indulás előtt. Tegnap a bevándorlási hivatalban töltöttünk 5-6 órát, ugyanis az ügyintézők jelentős része nem kiemelkedő intelligenciája révén tölti be pozícióját... Végül az igazgatóhoz mentünk be, aki elrendezte a dolgokat. Mindenesetre adminisztrációs hiba miatt azért 20-30 ezer forinttal többet fizettünk. Ennyivel kevesebb marad a gyerekeknek... Este bevezettem csúcsforgalomban a belvárosba, már sötét volt. Jól is ment minden, de a cél előtt egy négysávos úton sikerült ráfordulnom a szembe jövő forgalomra (itt balos közlekedés van). Hál` istennek nem lett koccanás, de utána minden autóból ordibáltak kifele a népek: Don`t hit me, don`t hit me! Nagyon viccesek... Majd megszokom...

Megismerkedtünk az EU egyik itteni attaséjával, aki Szlovákia USA nagykövetének a fia. 30 éves (max.), persze egész életét nyugaton töltötte, nagy az arca, de azért oké a srác. Szlovákia VB meccseit Bloemfonteinben fogja jatszani, ami innen 150 km, úgyhogy elmegyek vele 20-án a Paraguay-Szlovákia meccsre. Nem igazán érdekel, de egy VB meccs mégis VB meccs.

Emléket állítva a csodás időszaknak, a következő hónapokban ezen a helyen megosztom a családomnak írt lesothó-i beszámolóimat a születésükhöz képest pontosan egy év késéssel.

Először is jelezni szeretném, hogy Skype az elején nem lesz, talán egy hét múlva, addig itt nem alkalmas a szitu, mert többen vagyunk egy kis házban. Ékezet sincs a közös gépen, de ez nem jelenthet problémát, ugye? No, akkor mesélnék kicsit.

A projekt a szlovákiai egyetem és egy helyi római katolikus egység (hogy mondják ezt?), a St Cecilia együttműküdésével fut. A parókia a fővárostól néhány kilométerre fekszik, az aszfalt úttól 2 km-re. A korábbiak során már egy kis iskola (1-6 osztály) létesült itt, földterület is tartozik hozzá, valamint néhány lerozzant épület is. Ez utóbbiakban indult meg 8 hónapja az árvaház 30, 2-18 éves gyerekkel. Nekik többnyire nincsenek szüleik, de hétvégén hazajárnak falura a rokonokhoz. A személyzet 3 asszonyból (főznek és figyelnek a gyerekekre), 2 ferfiból (kertészkednek, lustálkodnak) és egy tanárból (suli után korrepetál) áll. A projekt feje hivatalosan az atya, egy 50 körüli, nárcisztikus helyi ember. Nem sokat tesz, pénzt egyáltalán nem ad, helyi eligazodásban nem segít, ellenben néha bonyolítja a dolgokat. Állítólag.

 Az árvaház épületei a fák között, a kiégett tájban

Prokletije, azaz elátkozott (albánul: Bjeshkët e Nemuna). Nem túl bíztató név ez úgy általában véve sem, egy hegység esetében azonban különösen bizsergető. Vannak azonban olyan lányai és fiai e sárgolyónak, akik épp efféle bizsergésre vágynak. Kedves mátkám, a korábbi bejegyzésekből már jól ismert Semira is pont ilyesmire gerjed többek között, jómagamról nem is beszélve. Így adódott, hogy a korábban csak képeken csodált csúcsok látványa valósággá vált. Montenegrói kiruccanásunk legfőbb attrakciójának a Dinári-hegység legmagasabb csúcsának meghódítását szántuk, amely történetesen a Prokletije legmagasabb csúcsa is.

Karanfili (Szegfűk)

Augusztus közepén indultunk neki újabb kalandunknak szeretett Bálnánkkal a titokzatos Montenegróba. Egy kis Sziget-fesztiválos  koncertezéssel alapoztuk meg hangulatunkat az elkövetkezendő másfél hétre. Amadou és Mariam nem okozott csalódást, sőt ... Másnap délelőttünket kényelmes készülődéssel töltöttük el. Dél körül indultunk el hazánk szívéből, Budapestről. 4 óra tájban léptük át a határt Udvarnál. Végre új útvonalon gurultunk Bosznia felé, mert terészetesen azon keresztül terveztük a nagy hódítást! Ismeretlen tájak izgalma hívogatott minket, ezért elcsábultunk kis utakon keresztül olyan települések irányába, mint a híres gyárváros Tuzla. Előtte Vukovárt is megekintettük, mármint ami maradt belőle. Kis utak, dupla menetidő..., de kitűnő társ és szuper vas = kellemes utazás! Mindezt a négyzetre emeltük jófajta muzsika hallgatásával. :-) Az este közelsége miatt azonban meg sem álltunk Szarajevóig, ahová 9 körül értünk. Felejthetetlen marad számomra, ahogy a tuzlai hegyek felől leereszkedünk a kivilágított városba. Gyors pisi és tankolás (valamint egy mogyorós csoki) volt szarajevói programunk, melyet követően hosszú, kanyargós úton Foča irányában indultunk tovább. A Durmitor hegységbe akartunk eljutni,  hogy másnap reggel már túrazsákjainkkal baktathassunk fel a hegység legmagasabb csúcsára.

A festői Durmitor Nemzeti Park

Következő boszniai látogatásunkkal nem vártunk sokáig. Július elején két kedves barátunkkal kiegészülve a Prokoško jezero mellett fekvő két 2000 m feletti csúcs, a Nadkrstać (2110m) és Ločika (2107m) megmászását tűztük ki célul. Egy változatos időjárású péntek délutánon indultunk neki. Utunk zavartalanul telt, Našicéban a szokásos útépítést is bemutathattuk barátainknak. Slavonski Brodban a határátkelés meglehetősen gyorsan sikerült. Sötétedéstájt érkeztünk meg Fojnicába és az előzőleg jól bevált katolikus kolostor parkolójában táboroztunk le éjszakára. Még sátrat is vertünk egy szalvétányi füvön. Szendvicsvacsoránkat követően a fojnicai este felfedezésére indultunk. Egy kiadós nyári zápor kapott el minket nem sokkal később. Így kissé ázva-fázva tettünk egy éjszakai sétát a városban sörözők közbeiktatásával természeten. Müezzin szóra hajtottuk álomba fejünket a másnapi mászást tervezgetve.

A felhőbe burkolt Prokoško jezero

Soron következő boszniai úticélunkra várni kellett egy kicsit, június közepén az ország legmagasabb hegycsúcsa, a Maglić irányába indultunk el Semirával, szófogadó menyecskémmel. A Maglić a Bioč-Volujak-Vlasulja hegyekkel alkot egy csoportot Bosznia-Hercegovina dél-keleti csücskében, a montenegrói határon.  A Maglić hivatalosan legmagasabb csúcsa Boszniában, azon belül is a Republika Srpska területén található, 2386 méter magosan. Azonban érdemes tudni, hogy néhány 100 méterrel arébb, már montenegrói területen létezik egy 2388 méter magas csúcsa is (Crngorski Maglić), amely azonban nem játszik, mivel Montenegrónak van több magasabb hegysége is...Hát igen, a Balkánon nem az atomfizika axiómái alapján működnek a dolgok. De hát nem éppen ezért járunk ide? Magyarországról  ez  az  úticél  sincs  valójában  messze, hiszen  Pécsről mindössze 450km. Lószar, mondhatnánk, de azért csak minimum 5-6 óra: horvát határ  átlépése Drávaszabolcsnál, majd Našicén keresztül Slavonski Brod (útközben  jó  kis lassító, útfelújításnak álcázott kókányolás), itt várakozás 10-40  perc között  a bosnyák határon, összejön ez, kérem! Viszont a tempó biztonságos,  az  utak jók  és látványosak, ha az útitárs is kiváló, akkor semmi  sem  lehet immár akadálya egy ragyogó autókázásnak. Így is lett. Már sötét  volt,  mire a kanyargós Sarajevo-Foča útvonalról az utóbbi település előtt jobbra letérve eljutottunk Tjentištébe, amely a Sutjeska Nemzeti Park szívében  fekszik.  A Sutjeska a jugoszláv nemzeti (és nagyban a bosnyáknak is)  tudat egy kiemelkedő szimbóluma, itt sikerült egy merész hadművelettel a  sokszoros német  túlerő  gyűrűjéből  kiverekedniük  magukat  a  második világháborúban  a partizánoknak. Monumentális vasbeton emlékmű tiszteleg az egykori hősök  előtt,  amibe mi sajnos nem futottunk bele, külön pedig nem kerestük. Tjentištében  rendes  szállada (Hotel Mladost) is működik, ennek tágas  parkolójában vertük  le  az  acélt  és dőltünk kellemes nyugovóra a csomagtartóban.  Az  első  olyan  éjszakánk volt idén, amikor nem fáztunk a hálózsákban.

Útban a Trnovačko jezero felé